Mosdóban történtek

Gyorsan összepakoltam, levittem a bőröndömet az ajtó elé. Hátrafordultam, majd elbúcsúztam az otthonomtól. Jó volt veled, vigyázz rájuk... Megfogom a bőröndömet majd kilépek az ajtón. Máté már ott áll az a kocsinak támaszkodva.

- Indulhatunk? -kérdezi

- Igen...

- Biztos, hogy jó ötlet?

- Igen! Menjünk. - mondom, majd beülök az anyósülésre. Elindultunk... Érzem, ahogyan távolodik az otthonom. Itt hagyok mindent. Nem találom a helyemet itt. Ez lesz a legjobb. Igen, ez...  Egy ideig nézem az utat, aztán álom jön a szememre.

*************

- Hé, Hannah ébredj! -ébreszt fel kedvesen Máté

- Megérkeztünk?

- Nem, csak megállunk inni egy kávét. Szállj csak ki, gyere. -nyújtja a kezét, majd kihúz a kocsiból, s bemegyünk a boltba.

- Jó estét! -köszönünk Mátéval. Az érkezésünkre felfigyel egy férfi... Magas, sötét minden ruhája, borostás, sejtelmesen nézegeti az újságokat.

- Elmegyek a mosdóba, mindjárt jövök! -mondom Máténak, aki éppen választja ki hogy mit iszik.

- Rendben, itt várlak! -mondja, majd elmegyek. Tükörbe nézek. Valójában helyes dolog ez? Tényleg ezt kell tennem? Mi lett azzal az óvatos, csendes, mosolygós lánnyal? Mi lett belőle? Egy szörnyeteg. Szörnyeteg lett. Nem ismeri a mosolyt, boldogságot, vidámságot és a szerelmet. Idegen szavak ezek számára. Ő csak a magányt ismeri. A magány a társa. Egy fekete dolog kerül szemem elé.

- Segítsééééég! Seg..segít..ség... -vesztem el az eszméletemet...