Az út

- Igen? -veszi fel a telefont
- Szeretsz még?
- Hannah! Mi van veled, miért nyomsz ki amikor hívlak?
- Szeretsz még?
- Igen, persze! Mi ez a kérdés?
- Nem sül le a pofádról a bőr, hogy hazudsz? Ilyen komoly dologgal kapcsolatosan?!
- Nem hazudok! Szeretlek, mindennél jobban!
- Ha én szeretek valakit nem fekszek le egy másik lánnyal.
- Ezt most mire érted?
- Tudod Te jól azt Roland!
- Nem tudom. De viszont megköszönném, ha elmagyaráznád!
- Láttam a képet, amikor szeretkezel egy csajjal!
- Mikor? Hol? Biztos vagy abba, hogy én voltam?
- Biztos vagyok!
- Mennyit ittál?
- Nem ittam semennyit, hagyjál! Most le teszem, csá! -nyomom rá a telefont.
Kopogást hallok. Egyszer csak benyit... Máté! ahogyan megláttam a nyakába futottam.
- Nagyon hiányoztál! -mondom neki
- Te is, de gyere menjünk el gyorsan!
- Rendben, de várj egy picit. - mondom, majd odamegyek a tv-hez és szétrúgom. Az asztalt összefirkálom minden féle csúnya szavakkal. A párnát szétszaggatom és a függönyt is. - Kész vagyok, mehetünk.
Gyorsan beültünk a kocsiba, s elhajtottunk.
 - Hova menjünk?
- Debrecenbe. - jönnek ki a hangok a számból
- Mi? Miért pont oda?
- Nem tudom... Oda szeretnék menni.
- Hát rendben... De először megállunk majd  enni valamit.
- Te egyél, én nem eszek.
- Mert?
- Kövér vagyok.
- Inkább buta! Te is eszel és kész!
Egyszer végül megálltunk az egyik McDonald's-nál, majd tovább mentünk. Este volt, mire leértünk Debrecenbe.
- És hova menjünk?
- Apumhoz. Irányítalak. - s szépen elirányítottam egy házhoz, ahol apukám lakik.   Biztos jó ötlet volt idejönni...?