A találkozás

Odamentünk Mátéval majd bekopogtam az ajtón. Vártunk, majd kijött apa.
- Sziaa apa! -örülök meg neki
- Elnézést, ismerjük egymást?
- A lányod vagyok, nem emlékszel?
- Hogy Te a lányom? -nézz végig rajtam - Ne haragudj, de nem emlékszem. Gyertek be, megbeszéljük.
- Hűű... Szóval gazdag lettél. - ezek voltak az első szavaim, amikor beléptem a lakásba.
- Megdolgoztam minden egyes forintért. Ülj csak le!
- Köszönöm.
- Ő a barátod? -kérdezi Mátéra utalva.
- Igazából nem tudom, de most ezt a témát hanyagoljuk. Nem emlékszel rám?
- Nem. Azt tudnod kell, hogy most volt egy elég súlyos balesetem, s elvesztettem az emlékezetemet.
- Juj, sajnálom. Akkor már értem.
- Ezeket az emlékek visszafognak térni, csak idő kell hozzá. Meg hogy együtt töltsem veled az időmet.
- Értem. Akkor mindennap találkozunk? Vagy mi?
- Nem. Költözz hozzánk.
- Hozzánk?
- Van egy feleségem. Dolgozik éppen. Majd mindent elmagyarázok idővel. Nos?
- Hát... Rendben, miért is ne?
- Örülök, akkor fent vannak szobák, válaszd ki amelyik szimpatikus és az mától a Te szobád. Mindegyiknek van külön fürdője, szóval emiatt nem kell aggódni.
- Rendben, akkor mi fel is megyünk Mátéval körülnézni.
- Nem-nem! Máté marad, beszélni szeretnék vele...