Ott állok a folyosón egyedül, miközben Adélal beszélek.
- Azért hívtalak, mert Magyarországon vagyok. És találkozhatnánk ha ráérsz... -mondja
- Hát igazából nem tudom, most eléggé össze vagyok zavarodva... Neked mikor lenne jó?
- Holnap.
- Az nekem is megfelel... Mikor és hol?
- A Corvinál, 16:00- kor!
- Jó. Viszont én megyek...
- Nincs miről beszélnünk, ezért elmész. Értem...
- Minek hallgassam a szuszogásodat?! Nincs már közös témánk. Te is megváltoztál, és én is!
- Ha így állunk, akkor szia! -teszi le a telefont. Ahh, ezt kellett csak nekem még! Felhívtam Rolandot, de kinyomott... Elkezdtem haza vándorolni. Nem szóltam egy szót se, csupán csak felmentem a szobámba. Megint felhívtam, de kivan kapcsolva. Nagyon felidegesített, tiszta gyerekes! Kikapcsolja a mobilját? Nehogy megtudjuk beszélni, dehogyis! Végre valami jól alakult, erre ennyitől megsértődik?! Én soha nem lehetek boldog? Soha? Mindig egyedül fogok lenni? Nem lesz senkim a büdös életbe? Nem? Úgy látszik, hogy nem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése