Az el rablóim

Amikor kinyitottam a szememet egy kocsiban találtam magam összekötözve... Megyünk valahova. Próbáltam segítségért kiáltani de be volt tapasztva a szám.  Gondolkoztam sok mindenen... Úgy jöttem el, hogy nem köszöntem el SENKITŐL! Azt hiszik, hogy meghaltam. Igazából én is azt hiszem. Elraboltak... Megfognak ölni. Öröm táncot ejtenek otthon. Végre, megszabadultak tőlem. Nem hiányoznék senkinek. Ezek jártak a fejembe, amikor a kocsi hirtelen megállt. Hangokat hallottam, egyre közeledtek.
- Nyisd ki! -mondja egy hang, mire kinyitja a  csomagtartót amiben vagyok.  Mi a...?  Két osztálytársammal találom magam szembe. Kristóf és Balázs.
- Vigyük be! -mondja Balázs, s Kristóf a karjai közé zár. Az egyik keze kicsit érdekes helyen tapogatózik.... Bementünk egy garázsba. Tv, kanapé, rádió, hűtő, gép. Letett a kanapéra, majd leszedte a számról azt az izét, ami rajtam volt.
- Miért? Miért raboltatok el? PONT TI?! -kérdezem
- Mert kanosak vagyunk... És te jó vagy. Szép. Szexi....
- SZEXELNI RABOLTATOK EL?! TI BETEGEK VAGYTOK, ERESSZETEK EL!!!
- Maradj!!! Vagy különben nem fogsz jól járni!
- Ahhgr.
- Kis vadmacska! Kérsz inni, enni?
- Igen, jó lenne. Nem ettem ma semmit...