Másnap

                                                                       10. fejezet

Lassan kinyitottam a szemem, majd eszembe jutott a tegnap este történt dolgok... Azt hittem, hogy csak álmodok, ezért lenéztem a padlóra, hogy ott van-e Dávid. Igen, ott volt. Akkor ez nem álom. Ahj, de hülye vagyok! Nem lett volna szabad megcsókolnom! Neeeem! Francba már, ha ez kiderül akkor vége mindenek. De... Élveztem. Teljesen más volt mint Rolival. Visszatértek a régi érzések. 
-  Jó reggelt Hannah! Hogy aludtál...? -kérdezi az ajtóból Dávid.
- Sehogy. Nem aludtam...
- Akkor már ketten vagyunk. Csak Rád tudtam gondolni... Ránk.
- Dávid! Felejtsd el azt ami tegnap este történt köztünk! Mi csak barátok vagyunk. Semmi több. Annak a csóknak nem lett volna szabad megtörténnie!!! -akadok ki, majd elkezdek sírni.
- Mégis megtörtént. Kérdeztem, hogy akarod-e. azt mondtad, hogy igen. Nem erőltettem. Te akartad... Ezért ne velem kezdjél el kiabálni. Én nem Roland vagyok! Nem tehetsz meg velem bármit! Nem rángathatsz ide-oda. Nem irányíthatsz kedved szerint... Emlékezz csak. Miért lett vége mindennek ami köztünk volt? Mert úgy kezeltél, mint egy kisgyereket! -vágta a fejemhez annyi év után... Igen, ez kellett csak nekem. 
- Kösz.. Köszönöm, ez nagyon jól esett! Főleg így most, ebben az állapotban. Igazán tudod, hogy mikor mit kell mondanod... - mondom neki sírva, s Ő csak néma csöndben figyel rám. Majd megszólal:
- Hannah! Jézusom Hannah jól vagy? Hannah! Válaszolj már!!! - kiabálja kétségbeesve...