Késő este van, én meg egyedül bolyongok a nagy városba. Egyszer csak kapok egy sms-t.Dávidtól... Semmi szöveg, csak egy kép. Egy percig ott álltam a képet bámulva, mert nem hittem a szememnek. Mikor teljesen biztos voltam, hogy az ott Roli egy csajjal szeretkezve kiborultam. Mi a franc van?! Átvert! És még Ő mondta, hogy nem lehet bennem megbízni! Ha ez kell neki, akkor oké. Legyen. Sírva megyek tovább, az eszemet sem tudok. A járásom nem pontos, kezdem elveszíteni az egyensúlyomat. Végül betérek egy kocsmába. Magam sem tudom, hogy mit keresek ott. Odakellet mennem. Leültem a pulthoz.
- Egy sört kérek!
- Asszonyom, magam nem túl fiatal az alkoholhoz? -kérdezi a pincér
- De. És ahhoz nem vagyok fiatal, hogy depressziós legyek?
- Ön depressziós?
- Van egy kése? Pengéje?
- Igen, maga depressziós. Hány éves kedves?
- 16
- A fiam 18. ő is depressziós volt. Nem sokára jön hozzám. Ha gondolod beszélgess vele..
- Nincs kedvem senkivel beszélni, megakarok halni! -kiabáltam.
Éreztem, ahogy egy kéz végig simít a hátamon. Hátrafordulok és egy szép kék szempárral találom magam szembe...
- Mit akarsz? -kérdezi kedvesen
- Téged! -mondtam véletlenül
- Amúgy Máté vagyok. -mutatkozott be, nem reagálva arra, amit mondtam. Talán nem is hallotta? Vagy igen, csak nem tetszek neki és nem akar megsérteni?
- Én meg Hannahi...
- Szép név... Ahogyan Te!
- Ja. Kurva szép. Mint egy döglött disznó.
- Tudod, hogy hány lány szeretne úgy kinézni mint te?
- Azok, akik horrorfilmbe jelentkeztek.
- De hülye vagy! Lenne kedved eljönni velem egy vacsorára?
- Mikor?
- Ma.
- Aaa, nem. Nagyon ronda vagyok. Kisírt szemekkel? Nem.
- Nem érdekel a külsőd! Ne érdekeljen, hogy mások mint mondanak rólad! az érdekeljen, hogy velem vagy.
- Nem akarlak égetni.
- Miért égetnél?
- Egy ilyen jó pasi mellé nem illik olyan lány mint én.
- Nem. Inkább egy olyan jó csaj mellé mint te, nem illek én. Na akkor jössz.
- Neeem!
- De! És kész! Szia apa, majd hívlak!
- Rendben fiam, sziasztok! - mondja a pincér, vagyis Máté apja
- Utállak. -mondom Máténak, amikor kiléptünk a kocsmából
- Na ez jó jel. Ha ilyen hamar már van véleményed rólam, akkor az jót jelent.
Akaratlanul is elmosolyodtam.
- Hogy lehet ilyen cuki, kedves, édes, helyes egy srác? - gondoltam volna, de véletlenül kicsúszott a számon. Nem mondott semmit, csak mosolygott.
- Nem úgy értettem!
Megállított és szembe fordult velem.
- Hannah úgy érzem, hogy kölcsönös a szimpátia. Nekem te nagyon tetszel, aranyos lány vagy. És úgy érzem, hogy én is neked. Nem akarok semmit erőltetni, de tudnod kell, hogy azt teszem, ami neked jó!
- Köszönöm Máté. Úgy érzem, hogy túl tökéletes vagy hozzám...
- Dehogy!
- De...
Lassacskán közeledtünk egymáshoz, mélyen a szemembe nézett. Kiakarta olvasni, hogy akarom-e. Úgy látszik,hogy igennel válaszoltam, mert megcsókolt... Akkor voltam életemben a legboldogabb.
Hűű... Mondtam, hogy túl tökéletes vagy hozzám. Még a csókod is.. Ahw.
- El ne olvadj Hannah!
- Hahahaha.
És tovább mentünk. Útközben megfogta a kezem. Aaa nem hiszem el. Beszélgettünk, egyszer csak elkezdett esni az eső.
- Közel vagyunk már az étteremhez? -kérdeztem
- Igen. Itt is van. Menj be gyorsan...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése