Visszajött a régi Hannah. Kisírt szemek, kócos haj, vágások a karomon.
- Mi lett a régi Hannáhval? Azzal a mosolygós lánnyal? -kérdezi köszönés nélkül.
- Meghalt. Eltűnt. Nincs többe.
- Mi történt vele?
- Túl sok csalódás érte. Túlságosan is megbízott az emberekbe. Fájdalom után fájdalom érte. Depressziós lett... Senkire sem számíthatót, csakis magára. Nem voltak barátai. Családja levegőnek nézte. Az iskolába cikizték. Folyamatosan átverték. Mindig o volt az a személy, akibe senki sem szerelmes. Akit mindenki utál. Magány lett a társa...
- Tudod, hogy én miért nem kerestelek?
- Tudom. Te is utálsz. Nem akarsz velem barátkozni, csak nem mered megmondani.
- Nem. Nem ezért. Azért mert elhanyagoltál. Egyedül hagytál. Egyik napról a másikra már nem én voltam a legjobb barátnőd. Egy szó nélkül otthagytál. Ezért mentem ki Görögbe. Már nem volt miért itt maradnom. Csak Te voltál nekem.
Csönd van. Nem tudok erre mit felelni. Igaza van. Szar barát vagyok.
- Tudnod kéne, hogy én senkit nem tudok megbecsülni. Mindenkit megbántok...
- Igaz. Sajnos igaz.... De én már megbocsájtottam neked. Elfelejtettem ami történt.
- De én magamnak nem bírok megbocsájtani! Rolandot is megbántottam, szar ember vagyok!
- Hoppá, ki az a Roland?
- Egy nagyon aranyos srác, akivel alakulóban volt, csak én elrontottam. Mint szoktam...
- Sajnálom.
- Én is. Sajnálom, hogy élek. -mondom, mire felcsillan a szemem előtt, ahogyan leugrok a hídról...
- Tudom, hogy mire gondolsz. Túlságosan ismerlek ahhoz. És meg ne próbáld, érted?!
- Miért aggódsz értem? Hagyj inkább megdögölni a könnyeimbe.
- Mert szeretlek.
- Miért szeretsz? Nem szeretsz. Engem senki nem szeret.
- De, szeretlek Hannah. Azért... - beakarta fejezni a mondatát, de lemerült az egysége. Szuper. Ránéztem az órára. 7:41!!! Nagyon gyorsan felöltöztem, lerohantam, adta két puszit anyának, aztán elindultam a suliba. A tanárok észre vették, hogy valami nincs rendbe velem. Norbi is. Sőt, az egész osztály. Mindenki próbált kedveskedni. Norbi hozott egy teát. És forró volt! Akkor egész jól éreztem magam. De utána... Elindultam haza, de a a suli előtt ott állt egy mentő kocsi. Valaki toltak be. Gyorsan odarohantam. Amikor megláttam, hogy kifekszik ott elkapott a sírógörcs.
- Hannah... Sz... Sze... Szeretlek! -motyogta
- Én is, én is nagyon szeretlek Roland! - mondtam sírva. Betolták a kocsiba... Felrohantam az igazgatóhoz, megkérdezni, hogy mi történt.
- Mi történt Rolanddal?!
- Neki esett Arnold. Gondolom egy kis szóváltás történt köztük, és már nem bírta Arnold idegzete, ezért neki esett.
- Jézusom... Ezért kirúgják Rolandot? - kérdezem félve
- Nem valószínű. Ha jobban lesz, akkor eldöntöm. Kérem most távozzon! -utasított, mire én kimentem. Így még szerintem soha életemben nem sírtam, mint most. Hazarohantam, s út közben lemondtam a találkozott Adélal. Megértette. Amikor haza érte, csak felrohantam a szobámba. Anya utánam jött, leült mellém az ágyra
- Minden rendben lesz kincsem, nyugodj meg... -nyugtatott. Kopogtak. Anya gyorsan lement kinyitni az ajtót, majd amikor visszajött hozott magával valakit.
- Adél! -örülök meg neki, majd a nyakába borulok.
- Mesélj el mindent, mi történt? -kérdezi, mire én elmondom, már amennyire tudom a könnyektől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése