A megzavart akció

Megfog most történni. Félek, hiszen ez az első alkalom lesz... 

- Bálint, Te szűz vagy? -kérdezem hirtelen kíváncsiságból 

- Nem, nem vagyok szűz. De ne aggódj, nem leszek durva. Vagy nem akarod?

- De, szeretném!

- Hát ez nem éppen meggyőző... Amikor szeretnéd, hogy abbahagyjuk, akkor csak szólj, oké? Nem akarom ráerőltetni, én várok Rád addig ameddig csak szeretnéd. -mondja édesen. Jézus. Tökéletes ez a srác.

- Rendben, de akarom! -mondom, mire folytatja a kényeztetésem. Már majdnem elélveztem volna, de kopogtak.

- Hannah, Bálint? -jön be az ajtón Adél. -Upsz, bocsi... -jön zavarba, majd kimegy

- Hát ez jó. Már nincs kedvem, hagyjuk is, rendben? -kérdezem félénken 

- Nekem is elment a kedvem, nyugodj meg. -mondja, mire felöltözünk mind a ketten, s kimegyünk a konyhába.

- Bocsánat, hogy megzavartalak titeket, csak gáz van...-kezdi Adél

A fantasztikus délután

-Ez kínos... -mondom
- Cseppet. - válaszolja Bálint
- És ti akkor most együtt vagytok? -kérdezi Dávid
- Alakul a dolog. - válaszlom
- Értem... Tudunk beszélni négy szem közt Hannah?
- Persze. Gyere, menjünk be a szobámba. -indulunk be
- Azt szerettem volna mondani... Hogy... Ne haragudj rám. És szeretnélek visszaszerezni. -böki ki valahára
- Figyelj... Nem haragszok Rád, de legyünk csak barátok, oké?
- Oké. Barátok!
- Barátok!
- A barátok ölelkeznek, ugye?
- Azt hiszem.  -mondom, mire megölel, majd visszamegyünk.
- Na megbeszéltétek? -kérdezi Bálint
- Meg. Nem zavar, hogy együtt vagytok, örülök nektek! Legyetek boldogok! Attól még, hogy ez van, ne legyünk rosszba szerintem.
- Szerintük sem kell rosszban lenni, majd valami programot szervezhetnénk.
- Benne vagyok, viszont van egy kis dolgom, szóval indulok. Na sziasztok! - indul el Dávid kifelé az ajtón
- Kikísérlek, várj! -indulok az ajtóhoz
- Csá haver! -öklöznek egymással a fiúk, majd Dávid kimegy, s én meg visszamegyek Bálinthoz.
- Na ezen is túl vagyunk. Most már a tiéd vagyok.
- Igen?
- Igen. Elmegyünk sétálni?
- Menjünk, gyere!-indulunk is el azonnal .
- Hova megyünk?
- A sarokra.
- Hahahaha, de vicces valaki! Na de most komolyan?
- Az otthonodba. Az állatkertbe.
- A jó édesanyádat! Majd bent hagylak a majmoknál! Vááárj, az nem jó, mert nem lesz ki reggelit készít nekem. -szomorodok el
- Na látod, csak jó vagyok valamire!
- Legalább erre, ha másra nem.
- De vicces!
-Tudom! -mondom, mire visszaránt, és a szemembe néz
- Imádlak, ugye tudod?
- Tudom. Te is tudod, hogy sokat jelentesz nekem
- Tudom! -mondja, mire megcsókol. Soha senkivel nem volt még ilyen jó a csók, éreztem hogy tényleg szeret. Egyszerűen isten csávó, imádom. Amellett, hogy kibaszott helyes, még cuki, figyelmes, perverz, aranyos. Imádom.
Megérkeztünk az állatkertbe.
Csomót röhögtünk, nagyon jól éreztük magunkat. Csodálatos délután volt, de sajnos haza kellett indulnunk.
- Nem alszol megint velem?
- Ha szeretnéd!
- Akkor megbeszéltük.  -mondom, majd hazaértünk.
- Én csinálok vacsorát, jó? -kérdezi Bálint
- Ki az a hülye, aki nem fogadná el? Én addig lezuhanyzok. -mondom, mire el is megyek lezuhanyozni. Gyorsan végeztem, mire visszamentem egy fantasztikus vacsora várt a  világon legédesebb fiújával.
Megvacsoráztunk, majd bevonultunk a szobámba. Ledöntött az ágyra, s elkezdett puszilgatni, simogatni. Ott..
- Ahh. -nyögdécseltem. - Bálitnt...
- Igen? -fojtatja azt, amibe belekezdett.
- Hagyd.. Ah. Hagyd abba! Nincs kedvem most ehhez. -mondom, mire leáll.
- Ahogyan szeretnéd. -mondja édesen, majd lefekszik mellém.
- Na jó, mehet!
- Biztos?
- Igen, biztos!
-Mondtam, ahogyan akarod! - mondja, majd rám helyezkedik, s megint elkezd simogatni és csókolgatni.

Délelőtt

Reggel úgy keltem, hogy Bálint simogatja gyengéden az arcomat.

- Jó reggelt szépség! -szólal meg

-Szívesen kelnék így máskor is. -mosolygok Rá

-Csináltam neked reggelit, gyere!

- Reggelit? Nekem? Ajajaja.

- Inkább nézd meg!

- Legyen. -állok fel, s egy szál XXL-es pólóban elindulok a konyhában, megnézni, hogy mit alkotott Bálint. - Oké, mától Te leszel az én kis szakácsom!  -jelentem ki, ahogyan megláttam a terítést. Mint egy öt csillagos szállodában.

- Gyere,  kóstold meg! - mondja Bálint, majd leülünk reggelizni. Iszonyatosan jól esett az egész, s ezt Bálint tudtára is adtam.

- Köszönöm, hogy tegnap velem maradtál! Köszönöm, hogy este átöleltél! Köszönöm, hogy simogatva ébresztettél! Köszönöm, hogy ilyen fantasztikus reggelit csináltál! Köszönöm, hogy vagy nekem! Köszönök mindent, végre úgy éreztem, hogy valaki szeret, törődik velem! Hogy végre van miért élnem! Végre valahára boldog vagyok, köszönöm!

- Nem kell megköszönnöd! Azért csináltam, mert szeretlek, és megérdemled! - mondja, majd átölel.  - Mit tervezel mára?

- Kéne találkoznom egy ismerősömmel, de semmi kedvem... Inkább veled lennék.

- Legyen az, hogy elmész vele találkozni, én addig kitalálok valami jó kis programot, utána meg elmegyünk valahova. Megfelel?

-Meg. -mosolygok

- Jó reggelt ifjú pár! -ébred fel Adél. - Ehetek én is?

- Nyugodtan! - válaszolja Bálint.

- Hannah, láttad, hogy Rolinak van barátnője?

- Igen? Örülök neki. Már nem érdekel, legyenek boldogok. Őszintén kívánom nekik. Csak még pár nappal ezelőtt engem akart, én voltam neki a nagy Ő.

- Tettek ki csókolózós képeket, meg megy a szívezgetés ezerrel.

-Na most mondom, hogy ha mi összejövünk -fordulok Bálint felé-  akkor nem fogjuk az egész közösségi oldalunk telehányni szívekkel!

- Értettem főnök!

- Édesek lennétek együtt! -mondja Adél - Amúgy nekem is van egy jelöltem. Tegnap amikor ott hagytatok, összeismerkedtem egy tök édes sráccal. Ma van vele randevúm.

- Na örülök, majd mesélj! - örülök vele

- Jójó, de más indulok is készülődni, sziasztok! -rohan el a szobájába

- Megint ketten maradtunk. -mondja Bálint

- Nem vagy vak! Én felhívom a fiút, hogy most találkozzunk, és akkor délután többet tudunk együtt lenni.

- Fiú?

- Igen. Exem. Aztán nem rég felbukkant, és történtek dolgok. Akar velem találkozni.

- Mond meg neki, hogy lekophatok, mert új jelölted van!

- Jójó, na hívom akkor! -mondom, majd kicsit arrébb megyek, hogy nyugodtabban tudjak telefonálni.  Kicsöngött.

- Szia Hannah! -veszi fel a telefont Dávid.

- Szia! Nem tudnánk most találkozni?

- De, pont itt vagyok a környéken. Két perc és ott vagyok, szia! -teszi le telefont.

- Két perc és itt van. Rohanok öltözni, Te addig várj itt! -mentem el felöltözni, majd kér perc múlva visszatérek.  -Na itt is vagyok!

- Látom édes. Amúgy nagyon jól áll ez a stílus.

- Igen? Most váltottam. Eddig ilyen kislányos, szoknyás volt.  Meguntam, meg nem is illet hozzám. -mondom, mire a következő pillanatban csengetnek. Ajtót nyitok.

- Szia Dávid, gyere beljebb mert iszok egy pohár vizet. Te kérsz valamit? -kérdezem, mire DÁvid elindul a nappaliba, ahol Bálint van.

- Nem kérek, kösz... -szakítja félbe a mondandóját mikor meglátja Bálintot- Mit keresel itt Bálint?

- Dávid?! Te vagy Hannah exe?!

- Öö... Ismeritek egymást? -kérdezem kínosan

- Szinte legjobb barátok vagyunk... -feleli Dávid...

Az este

- Mit akart? -kérdezem csodálkozva
- Találkozni veled.
- Mikor?
- Most.
- Biztos nem. Nem fogja megzavarni az estémet. Hívd vissza, és mond meg neki, hogy csak holnap. Jöjjön értem 4-re, hozzánk.
- Oké. -mondja Adél, majd elmegy felhívni, mire visszatér Bálint.
- Jöhet egy tánc?
- Kísérj el haza. Nincs kedvem bulizni.
- Igenis kisasszony! -mondja, majd kimegyünk a házból. -Örülök, hogy eljöttél és megismerhettelek.
- Szintén.
- Lenne kedved holnap eljönni velem sétálgatni?
- Ne haragudj, de már van más programom. Majd máskor.
- Jól van. - sétálunk tovább kínos csendbe, mire végre hazaérünk.
- Nem jössz be? -kérdezem váratlanul.
- Szívesen... -megyünk be a lakásba.
- Tudom, hogy mire gondolsz, de nem, nem lesz szex! - jelentem ki határozottan.
- Ohh, pedig már azt hittem. - vág szomorú képet- Csak vicc, nyugi van.
- Na azért.
- Én ezt az estét máshogy terveztem. Összeölelkezve nézünk valami romantikus filmet, miközben iszunk egy jó forró kakaót.
- Benne vagyok,csak ne romantikus filmet nézzünk! Horrort nézünk!
- Neem! Romantikusat fogunk!
- De ne mááár!
- Ez amúgy nem fordítva kéne lenni? Hogy te szeretnél romantikusat, én meg horrort. Így lenne a rendes.
- Valóban, csak mi nem vagyunk rendes, hétköznapi emberek. Horrort nézünk, ügy lezárva. Megcsinálom a kakaót.
- Én meg addig beteszem az egyik horrort...
- A Démonok Között-et! Azt még nem láttam.
- Ahh, csoda.
- Parancsolsz?
- Semmi édes, csináld a kakaót!
Hmm... Jó lesz ez az este. Édes fiú. 
- Kész a kakaó! -viszem oda a két bögrét.
- A filmet is betettem. -mondja, mire lekuporodunk a tv elé, s egy takaró alatt összebújva nézzük a filmet. Végig beszéltük szinte az egész filmet, s rendesen megismertük egymást. Nagyon aranyos fiú, álom. Készülődtünk az  alváshoz, amikor közlöm ezt vele:
- Tudod, hogy milyen jó érzés volt, amikor a film alatt átöleltél?
- Tudod, hogy milyen jó érzés volt, amikor hallottam a lélegzésedet? A szívdobogásodat?  -mondja, mire átölel, s elalszunk.

A buli

Másnap reggel gyorsan megreggeliztünk, majd elmentünk apához pénzért. Beszélgettem apával, s rájöttem, hogy tényleg szeret engem, ezért ezentúl többet fogok hozzá járni, és nem csak pénzért! Apa látogatása után elindultunk a plázába. Egy élmény Adélal vásárolni, imádom egyszerűen. Sok ruhát vettünk, majd beültünk egy gyors étterembe ebédelni, végül hazamentünk. Mondtam, hogy stílust váltok. Hogy külsőre milyen stílust képviselek már? Manapság elterjedt a "swag" szó jelentése, ami már egy új stílust képvisel: sapka, bő pulcsik. Szóval ilyen "swag" keverék lettem. Nem vagyok már olyan kislányos, aki szoknyát hord még télen is! Egy hamburger közben megbeszéltük Adélal, hogy elmegyünk ma bulizni. Egyik ismerőse pont most tart házibulit, és meghívott minket. Tökéletes lesz az este. Adél felvetette a készülődés folyamán, hogy mi lenne, ha odaköltöznék hozzá. Egyből igent mondtam, máshol nem is tudnék lakni. Majd átpakoljuk a cuccaimat apától. Este 6-kor így indultunk el. Szép, gazdag környéken lakott a fiú, akihez megyünk. Szerencsére nyár van, ezért későn sötétedik. Egy gyönyörű, ápolt házhoz értünk, majd becsöngettünk. Egy srác nyitott ajtót. Azt hittem, hogy ott olvadok el. Sötét barna haj, szinte fekete. Világos kék szem, világ legcukibb mosolya. A stílusa közel állt a szívemhez, hiszen mától én is azt képviselem. "Swag" volt.  A fiú nem mutatott undort felém, sőt, még rám is mosolygott! Bementünk, majd bemutatkoztunk.
- Szia gyönyörű! Bálint vagyok, s kend? - nyújtja udvariasan a kezét
-Szióka helyeske! Hannah vagyok uram! -fogok vele kezet
- Fáradjon beljebb édes! Vagy esetleg jöhet a háló szobámba is drága.
- Azt majd később, előbb kitombolom magam. -mondom egyszerűen
- Hozhatok egy italt kedves?
- Elfogadom, köszönöm! - mondom, mire Bálint elmegy italért.
- Még soha nem láttam Bálintot így! Nagyon durván bejössz neki! -csodálkozik Adél
- Cuki fiú. -mondom, majd visszatér Bálint, s a kezembe nyomja a piámat, mire megköszönöm.
- Felkérhetem egy táncra? -térdel le, mint a filmekben a fiú.
- Na jó, most az egyszer! -kezdek el vele flegmázni, mire elvisz a tömegbe táncolni. Lenyomott valami figurát, mire leesett az állam.
- Csak ennyi? Na figyu, nézd hogy nyomja egy profi! - csinálok egy mozdulatot, s erre neki esik le az ágyban. És igen, elkezdtünk tánc párbajozni. Döntetlennek ítéltük meg, s elmegyünk az egyik pulthoz pihenni, majd így szól a fiú:
- Remélem az ágyban is ilyen jó vagy mint a parketten.
- Még jobb is cica.
- Igazán?
- Kételkedsz bennem?
- Soha! Nem akarnád bebizonyítani?
- Na figyelj. Nem akarok egy egy éjszakás kalandot, érted? Komoly kapcsolatot akarok, s ahogyan látom neked csak egy éjszaka lennék.
- Látszik, hogy még nem ismersz. Igenis komolyan gondolom, úgy látom, hogy együtt mi nagyon boldogak lehetnénk.
- Tényleg?
- Igen. Nem szoktál belőlem kinézni, hogy őszinte vagyok és hűséges. Pedig de. Nem játszadozok lányokkal. Igaz, nem vagyok egy " jó fiú", de nem is vagyok szemét. Főleg nem olyan édes lányokkal, mint kegyed!
- Helyes válasz! De még nem ismerlek... Hagyjunk időt egymásnak, jó?
- Jó. Viszont mennem kell, mert a hangok alapján gáz van. -mondja, célozva arra, hogy egy törés hang hallatszott.
- Itt hagyod a hős lovagod? -kérdezi Adél
- Itt hát...
- Míg ti enyelegtetek hívott valaki engem, mert Téged nem tudott elérni.
- Ki?
- Dávid....

A szembesítés

-Igen? -megyek le
- Ülj le picim! -mondja anya idegesen, mire leülök. - Szóval... Nehéz erről beszélni.
- Tudod, hogy utálom ezt. Mond el, bármennyire is nehéz.
- Igen, tudom jól aranyom.
- Na, akkor hajrá!
- Oké... Férjhez megyek... és állapotos vagyok! -böki ki.
- Hogy mi?! Ez csak vicc, ugye?! Apa szeret Téged!!!
- De már elváltunk picim, Te is tudod jól. Apáddal már vége. Új életet kezdtem.
- Az új életedbe még beleférek, vagy már túl sok változás van, és engem is leakarsz cserélni?! Idő kell, szia! -rohanok el. Még ez is?! Már komolyan úgy érzem, hogy nincs helyem a világban! Sehol! A következő pillanatban csörgött a telefonom. Nem vettem fel, nem akartam senkivel beszélni. Elmentem a közeli parkba, ott megnyugodok. Sötétedéskor mentem haza. Haza? Jó ez a szó? Nem, én nem tudom, hogy mit jelent haza menni. Nem tudok hova haza menni. Elmentem Adélhoz, benne bíztam már csak.
- Szia... Nem baj, ha visszajövök? -kérdezem félénken
- Jaj, Hannah! Semmi baj, gyere be! - hív be az otthonába, mire bejeb megyek.
- Jó hogy itt vagy! -borulok a nyakába, és elmesélek mindent, s ő meg meghallgat egy forró kakaó mellett.
Jót sírtunk egymás vállán, mikor eszembe jutott valami. STÍLUS VÁLTÁS! Egy új Hannah lesz. Aki leszar mindenkit, nagy pofájú, és nem fél semmitől! Igen, ez leszek. Az ötletemet elmondtam Adélnak, aki egyből segített, s ötleteket adott.

A telefonálás

- Anya? Mit szeretnél?
- Azt, hogy haza gyere!
- Minek?! Úgysem szeretsz...
- Szeretlek picim! Érted megyek, hol vagy?
- Adélnál...
- Adél? Előbukkant?
- Igen.
- Jó, sietek! -teszi le a telefont
Már csak ez hiányzott...
- Figyelj Adél, anyum jön értem...
- Anyukád? Beszéltettek? -lepődik meg
- Igen, az előbb hívott. - mondtam, majd a következő pillanatban dudáltak. - Megjött anya...
- Majd hívj fel!
- Oké, mindenképp! Na szia! -megyek ki az ajtón. Furcsa érzés volt látnom anyát. Több hétig nem is beszéltem vele, most meg hirtelen előbukkan. Beültem a kocsiba. Egész út alatt nem szóltam egy szót sem. Hazaértünk... Furcsa érzés volt megint látni a házat, ahol születtem. Ahogyan beléptünk az ajtón, felmentem a szobámba. Nem változott semmi, minden ott volt ahol hagytam. Mászkáltam egy picit a szobámba, majd anya bejött, s így szólt:
- Lányom, gyere le, szeretnék valamit mondani...