3. fejezet
Csodák csodájára, nem keltem sírva! Sőt. Mosoly volt az arcomon. Szinte végig beszélgettük az éjszakát Rolival... Csomó dolgot mesélt magáról, és rájöttem, hogy... szeretem. Nem tudtam eldönteni, hogy mit vegyek fel... Ha valami csúnyába megyek, akkor kiszeret belőlem! Már ha egyáltalán szeret. Nem, nem szeret. engem senki nem szeret!
- Anyaaaaa! Mit vegyek fel? -kiabálom le a lépcsőről
- Szoknyát kicsim, szoknya az jó lesz...
- Hiszen esik kint! Kösz, azt akarod, hogy megfagyjak! Aaa -háborodok fel, majd visszarohanok a szobámba. Semmi jó cucc nincs. Végül sikerült választanom:
Amikor végre készen lettem, ránéztem az órára. 7:32! Lerohantam, elköszöntem anyától és már el is indultam. Amikor kiléptem, azt hittem, hogy csak rosszul látok. De nem! Ott állt a kapuban Roland!
- Sziaa! Hogy aludtál szépség? -kérdezi két puszi között
- Szió! Mélyen, hahaa. Te?
- Jól. Mivel veled álmodtam. -mondta, miközben elindultunk a sulihoz
- Jujj, mit? -kérdeztem csillogó szemekkel
- Titok -mondja bájos kis mosolyával
- Ne máár! Mondd már el, ez nem ér! - háborodok fel
- Nem mondom el, mert akkor nem fog teljesülni! -mondja, mire én megtorpantam. - rosszat mondtam? -kérdezi aggódva
- Nem, dehogy! Csak olyan édes vagy... -mondom, s oda is értünk. Bementünk, egyből a büfét céloztuk meg.
- Mit kérsz? -kérdezi
- Téged... SE!
- Hahahaa, de poénos vagy.
- Tudooom. Amúgy egy teát.
- Nem tudom, hogy megérdemled-e ezek után...
- Ne csináááld! Kérlek! -mondtam boci szemekkel
- Na jó. Nem tudok ellenállni a szépségednek. Tessék -nyomta a kezembe a forró teát.
- És még forró is! Köszönöm! -örülök meg csupán csak egy teának
- Fura vagy... Miknek nem tudsz te örülni.
Ez a nap is eltelt, csak együtt voltunk megint. A barátaival nem is beszélt! Gyorsan lezuhiztam, gépeztem, és lefeküdtem aludni. Vagyis telefonálni Rolanddal addig, amíg el nem alszunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése