Első nap

                                                                 1. fejezet

Sírva keltem ma reggel is... Már megszoktam. Sírva elaludni és sírva kelni. Felkeltem, gyorsan benyomtam a gépen valami pörgős kis zenét, és elkezdtem készülődni. Felöltöztem, majd kimentem a fürdőbe fogat mosni, és valami sminket feltenni. Amikor tükörbe néztem, egy magányos lányt láttam... Egyedül van a nagy világban. Senkire sem számíthat. De aztán eszembe jutott, hogy ma van az első nap, jó lenne, ha nem késéssel indítanék. Gyorsan lerohantam a konyhába, anya már egy finom kis reggelivel várt.
- Jó reggelt anya! - mondtam két puszi közben- ne haragudj, hogy ma nem veled reggelizek, késésben vagyok.
- Szia kicsim! Semmi baj, menj csak. Megleszek én, ne aggódj.
- Nem is gondoltam volna, hogy a pirítós neked esne. Na de én rohanok, puszi! - és ki is léptem az ajtón. Hát elindultam az iskolába. Út közben azon gondolkoztam, hogy vajon befogadnak-e. Csak nem szemetek... Bár ki tudja. Szerencsére csak 5 percnyire van a suli, hamar oda is értem. Az épület előtt van egy kis bolt, ott sok ember volt. Gondolom azok a 'rajok'. Észrevettem, hogy az egyik srác néz engem. Én csak lehajtottam a fejemet és bementem. Sok diák a folyóson, kuka, képek, szórólapok a falon. Hmm, szép suli. Eddig mindenki normális és szimpatikus. Csak érjek be, aztán meglátjuk. - gondoltam. Megnéztem a portán, hogy hányas a termünk. 216. Ezt megjegyzem. Felmentem a másodikra, mert ott van a terem. Amikor beléptem akkor mindenki felém fordult.
- Öö... Sziasztok, Hannah-nak hívnak! Én vagyok az új... -köszöntem nekik. Senki sem válaszolt egy ideig. Aztán...
- Sz... Szia Norbi vagyok. - mondja egy tejföl szőke félénk srác. Mosolyogva bólintottam. Végül a többiek is bemutatkoztak, mivel rájöttek, hogy nem harapok. Mindenki szimpatikus és kedves.
- Hova ülhetek? -kérdeztem mindenkitől
- Mellém! -kiabálja a szőke srác, vagyis Norbi.
- Hiszen melletted nincs is hely! -mondom neki nevetve. Ránéz a mellette ülő lányra, és lelöki a székről.
- Hol nincs? Itt van, foglalj csak helyet!
- Te bolond vagy. - mondom neki röhögve, majd helyet foglalok.
- Mindenkivel ezt csinálja, ne éld bele nagyon magad... -mondja az a lány,a kit lelökött a székről. Jut eszembe, ő be sem mutatkozott.
- Köszi a tanácsot! - kiabálom utána, mert már szinte kint volt a teremből.
Körülnéztem az osztályba. Szép, tágas. Plakátok a falon.
- Hé, Norbi... Mindenki tehet ki plakátokat a falra? Én is? -kérdeztem Norbitól
- Persze. Amit csak akarsz.
Na, az tök jó. -gondoltam magamba.
A többiek elvoltak. Beszélgettek, volt aki a padján ülve üvöltette a zenét, olyan is akadt, aki ki be rohangált az osztályból, azt kiabálva, hogy:
- BESZÍVOTT BÉKAA! BESZÍVOTT BÉKA OHÉÉ!
Olyan is volt, aki engem nézett szinte folyamatosan... Köztük Norbi. Azt már látom, hogy vele nagyon jóba leszek.
- Amúgy Norbi.... 13-an vagyunk összesen, de én csak 12-t főt számoltam. Hol van az az egy ember?
- Ja, hát valahol kószál Bence.
- Bence...?
- Igen, ő az, aki nincs most itt.

*********************
 Hát eltelt a nap, de nem ismertem meg Bencét... Az órák jók voltak, vicces hangulatban teltek az első napnak köszönhetően. Figyelmeztettek is a tanárok minket, hogy ez nem lesz így... Második héttől kezdődik a komoly tanulás. Amikor hazaértem elmeséltem anyunak, hogy mi volt, a szokásos duma stb. Nem volt nagyon kedvem semmihez, leültem egy kicsit gépezni, aztán TV-ztem és mentem is aludni.