Felbukkanó személy

                                                              5. fejezet


Arnold és a csatlósai, Roland és az igazgatóval vagyok egy teremben? Méghozzá az igazgatóiban? Nem, ez nem lehet.
- Üljetek le! -parancsolta a dili, mire mindenki leült valahova. - Tehát... Mi volt ez itt a büfénél fiúk?!
- Kérem szépen, nekem támadott ez az elmebeteg vadállat! -védi magát Arnold. Chh, mekkora egy barom ez a gyerek. El kéne ásni. Jó mélyre. Úgy, hogy többet ne bukkanjon elő. 
- Kérem ne mondjon a másikra semmi bántót! Igaz ez Roland?
- Igaz.
- És miért tette ezt?
- Mert úgy nevezte a barátnőmet, hogy szuka! -emeli fel a hangját Roli.
- Á, szóval maguk egy pár?
- Nem... -mondom, mire Roli rám néz érdeklődő tekintettel. Nem mondtam semmit, csak lesütött szemmel bólintottam. Ne higgye már, hogy együtt vagyunk csupán csak egy csók miatt!
- Rendben fiúk... Nem akarok ebből az egészből nagy felfordulást csinálni, nem írok be semmit, mert első hét van és nem lenne jó egy ilyennel indítani. DE ha bántják a másikat fizikailag akár lelkileg is akkor viszont kapnak egy beírást! Értve vagyunk? -kérdezte az igazgató.
- Igen! -felelték
- Rendben. Akkor távozhatnak, köszönöm! -tessékelt ki minket. Lenéző pillantással díjaztam Arnoldékat, mire elmentek. Végre kettesben maradtunk Rolanddal.
- Huhh, nem gondoltam volna, hogy így lesz vége ennek a napnak. Vagyis még mindig tart. De a reggel az csodálatos volt. Amúgy köszönöm, hogy megvédtél... -mondtam boldogan.
- Hiába, hiszen nem vagyunk együtt, nem igaz? -mondta, majd egy lenéző pillantás után elment. Otthagyott egyedül. Aúú. Fájt amit mondott.
- Most komolyan ennyitől megsértődtél?! Tudnod kéne, hogy én senkit sem tudok megbecsülni! -kiabáltam utána, ő pedig csak rázta a fejét. Megcsörrent a mobilom.
- Igen? -kérdezem
- Szia Hannah. Emlékszel rám?
- Ne haragudj, de nem... Kéne?
- Á nem lényeg, csak 11 évig voltunk barátnők.
- Adél?!
- Talált.