- Mit szeretnél?!
- Megbeszélni a dolgokat!
- Nincs mit beszélni!
- Skacok, én kettesben hagylak titeket! Majd hívj, itt leszek a közelben. -megy el Adél
- Üljünk le. - utasít Roland
- Nem akarok leülni! Kapsz 5 percet! Mondjad!
- Szeretlek! Barom voltam, hogy megcsaltalak! Miközben megtörtént, akkor is Rád gondoltan! Csak Te jártál a fejemben! Nagyon sajnálok mindent... Úgy érzem, hogy Te vagy az igazi!
- Ne haragudj Roland, de én nem érzek így... Már elmúlt az az érzés, amit éreztem irántad. Múlt vagy, sajnálom...
- Ennyi akkor?
- Attól tartok, hogy igen... Sajnálom.
- Én is.
- Hát... Akkor én megyek.
- Várj! Egy búcsúcsókot kaphatok?
- Nem. Ez nem film, ez a valóság! Szia! -megyek el. Elképesztő, hogy mennyire megváltozott az életem... Elszédültem, leültem egy padra. Nagyon rosszul éreztem magam. Nem tudtam, hogy ki vagyok, fájt a fejem és forgott a világ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése