- Jó, siess! -engedi el a kezem Máté, majd gyorsan felmegyek az emeleti mosdóba. Megszokásom bezárni az ajtót, most is így tettem. Ránehezedek a mosdókádlóra, s azon gondolkozom, hogy hogyan tudott ennyire megváltozni az életem... Leveszem a felsőm, s a tükörbe nézek. Egy dagadt lányt látok. Senkije sincs. Az anyja nem is keresi. Ő egy senki. Dagadt senki... Nem bírtam tovább nézni a hurkáim, elővettem egy pengét. Igen, elkezdtem vagdosni magam. Hogy hol? Mindenhol, ahol csak tudtam...
Vérben úszott az egész fürdőszoba, én feküdtem a földön, miközben utolsó vágásokat ejtek magamon. Szépen lassan veszítem el az eszméletem, amikor kopognak. Az ajtó mellett ültem, a kezeim cselekedtek helyettem, s kinyitottam az ajtót.
- Hannah néni, jól van maga? Ááá, miért vérzik? -kérdezi egy kislány... Kislány? Mióta van itt kislány...?
- Jól vagyok.. Te ki vagy? -nyögöm ki a szavakat
- Anyukám itt takarít, a főnöke sokat mesélt magácskáról! - mosolyog
- Menj el pici...! Nem szabad ezt látnod...
- Nem! Én itt maradok magával! -ül le mellém. Elképesztő kislány... Átölelem, s a többire nem emlékszem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése