Az esti telefonálás

Amikor felébredtem, este volt. Nem emlékeztem semmire. Első dolgom volt, hogy felhívom Adélt.
- Hannah, hol voltál?! Tudod, mennyit aggódtam érted?!
- Nem tudom, nem emlékszem... Forgott a világ, és fájt a fejem. Aztán... Ennyi, semmire nem emlékszek már. Most keltem fel a padon, de semmi bajom.
- Hol vagy?!
- Ott, ahol hagytál...
- Érted megyek, maradj ott! -teszi le a telefont
10 percen belül meg is érkezett.
- Meg vagy, semmi bajod? -kérdezi aggódva
- Persze, jól vagyok... Legalábbis megpróbálok.
- Gyere, ma nálam alszol! - ültet be a kocsijába, majd elindulunk hozzá. Első dolgom,a hogyan oda értünk megkerestem a fürdőszobát és bezárkóztam. Kellett egy kis nyugi, míg felfogom, hogy mi történt ma.... Egyszer csak megcsörren a telefonom.
- Igen? -veszem fel
- Szia kicsim! -szólal bele a hang
- Elnézést, ki vagy?
- Az anyukád.