A fantasztikus délután

-Ez kínos... -mondom
- Cseppet. - válaszolja Bálint
- És ti akkor most együtt vagytok? -kérdezi Dávid
- Alakul a dolog. - válaszlom
- Értem... Tudunk beszélni négy szem közt Hannah?
- Persze. Gyere, menjünk be a szobámba. -indulunk be
- Azt szerettem volna mondani... Hogy... Ne haragudj rám. És szeretnélek visszaszerezni. -böki ki valahára
- Figyelj... Nem haragszok Rád, de legyünk csak barátok, oké?
- Oké. Barátok!
- Barátok!
- A barátok ölelkeznek, ugye?
- Azt hiszem.  -mondom, mire megölel, majd visszamegyünk.
- Na megbeszéltétek? -kérdezi Bálint
- Meg. Nem zavar, hogy együtt vagytok, örülök nektek! Legyetek boldogok! Attól még, hogy ez van, ne legyünk rosszba szerintem.
- Szerintük sem kell rosszban lenni, majd valami programot szervezhetnénk.
- Benne vagyok, viszont van egy kis dolgom, szóval indulok. Na sziasztok! - indul el Dávid kifelé az ajtón
- Kikísérlek, várj! -indulok az ajtóhoz
- Csá haver! -öklöznek egymással a fiúk, majd Dávid kimegy, s én meg visszamegyek Bálinthoz.
- Na ezen is túl vagyunk. Most már a tiéd vagyok.
- Igen?
- Igen. Elmegyünk sétálni?
- Menjünk, gyere!-indulunk is el azonnal .
- Hova megyünk?
- A sarokra.
- Hahahaha, de vicces valaki! Na de most komolyan?
- Az otthonodba. Az állatkertbe.
- A jó édesanyádat! Majd bent hagylak a majmoknál! Vááárj, az nem jó, mert nem lesz ki reggelit készít nekem. -szomorodok el
- Na látod, csak jó vagyok valamire!
- Legalább erre, ha másra nem.
- De vicces!
-Tudom! -mondom, mire visszaránt, és a szemembe néz
- Imádlak, ugye tudod?
- Tudom. Te is tudod, hogy sokat jelentesz nekem
- Tudom! -mondja, mire megcsókol. Soha senkivel nem volt még ilyen jó a csók, éreztem hogy tényleg szeret. Egyszerűen isten csávó, imádom. Amellett, hogy kibaszott helyes, még cuki, figyelmes, perverz, aranyos. Imádom.
Megérkeztünk az állatkertbe.
Csomót röhögtünk, nagyon jól éreztük magunkat. Csodálatos délután volt, de sajnos haza kellett indulnunk.
- Nem alszol megint velem?
- Ha szeretnéd!
- Akkor megbeszéltük.  -mondom, majd hazaértünk.
- Én csinálok vacsorát, jó? -kérdezi Bálint
- Ki az a hülye, aki nem fogadná el? Én addig lezuhanyzok. -mondom, mire el is megyek lezuhanyozni. Gyorsan végeztem, mire visszamentem egy fantasztikus vacsora várt a  világon legédesebb fiújával.
Megvacsoráztunk, majd bevonultunk a szobámba. Ledöntött az ágyra, s elkezdett puszilgatni, simogatni. Ott..
- Ahh. -nyögdécseltem. - Bálitnt...
- Igen? -fojtatja azt, amibe belekezdett.
- Hagyd.. Ah. Hagyd abba! Nincs kedvem most ehhez. -mondom, mire leáll.
- Ahogyan szeretnéd. -mondja édesen, majd lefekszik mellém.
- Na jó, mehet!
- Biztos?
- Igen, biztos!
-Mondtam, ahogyan akarod! - mondja, majd rám helyezkedik, s megint elkezd simogatni és csókolgatni.