Az este

- Mit akart? -kérdezem csodálkozva
- Találkozni veled.
- Mikor?
- Most.
- Biztos nem. Nem fogja megzavarni az estémet. Hívd vissza, és mond meg neki, hogy csak holnap. Jöjjön értem 4-re, hozzánk.
- Oké. -mondja Adél, majd elmegy felhívni, mire visszatér Bálint.
- Jöhet egy tánc?
- Kísérj el haza. Nincs kedvem bulizni.
- Igenis kisasszony! -mondja, majd kimegyünk a házból. -Örülök, hogy eljöttél és megismerhettelek.
- Szintén.
- Lenne kedved holnap eljönni velem sétálgatni?
- Ne haragudj, de már van más programom. Majd máskor.
- Jól van. - sétálunk tovább kínos csendbe, mire végre hazaérünk.
- Nem jössz be? -kérdezem váratlanul.
- Szívesen... -megyünk be a lakásba.
- Tudom, hogy mire gondolsz, de nem, nem lesz szex! - jelentem ki határozottan.
- Ohh, pedig már azt hittem. - vág szomorú képet- Csak vicc, nyugi van.
- Na azért.
- Én ezt az estét máshogy terveztem. Összeölelkezve nézünk valami romantikus filmet, miközben iszunk egy jó forró kakaót.
- Benne vagyok,csak ne romantikus filmet nézzünk! Horrort nézünk!
- Neem! Romantikusat fogunk!
- De ne mááár!
- Ez amúgy nem fordítva kéne lenni? Hogy te szeretnél romantikusat, én meg horrort. Így lenne a rendes.
- Valóban, csak mi nem vagyunk rendes, hétköznapi emberek. Horrort nézünk, ügy lezárva. Megcsinálom a kakaót.
- Én meg addig beteszem az egyik horrort...
- A Démonok Között-et! Azt még nem láttam.
- Ahh, csoda.
- Parancsolsz?
- Semmi édes, csináld a kakaót!
Hmm... Jó lesz ez az este. Édes fiú. 
- Kész a kakaó! -viszem oda a két bögrét.
- A filmet is betettem. -mondja, mire lekuporodunk a tv elé, s egy takaró alatt összebújva nézzük a filmet. Végig beszéltük szinte az egész filmet, s rendesen megismertük egymást. Nagyon aranyos fiú, álom. Készülődtünk az  alváshoz, amikor közlöm ezt vele:
- Tudod, hogy milyen jó érzés volt, amikor a film alatt átöleltél?
- Tudod, hogy milyen jó érzés volt, amikor hallottam a lélegzésedet? A szívdobogásodat?  -mondja, mire átölel, s elalszunk.